|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 28 találat | lapozás: 1-28 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Takács Mihály 1999. október 16.Takács Mihály augusztus végén elutazott Párizsba - immáron harmadik alkalommal -, hogy személyesen is részt vegyen egyéni festészeti tárlatának szeptember 6-i megnyitóján. Takács Mihályt felvették a Montmartre Művészeinek Egyesületébe. Ez a tagság nemcsak rendszeres párizsi kiállítási lehetőséget biztosít számára, hanem évente két hét tuniszi tartózkodást is, egy ottani alkotótáborban. /Harmadszor Párizsban. = Nyugati Jelen (Arad ? Temesvár), okt. 16./2002. október 15.Takács Mihály aradi festőművész Békéscsabán állította ki munkáit. /Takács Mihály Békéscsabán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./2002. november 11.Nov. 9-én Aradon helyére került az eredeti Nepomuki-szobor hasonmása, Takács Mihály alkotása. A hasonmás felszentelésére a munkálatok teljes befejezését követően kerülhet sor. A 273 éves, restaurált eredeti szobor még sorsára vár. Remélhetőleg, mielőbb biztonságba helyezik. /Puskel Péter: Helyére került a Nepomuki Szent János szobra. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./2004. április 29.Takács Mihály aradi képzőművész megnyitotta a nagyközönség számára a Templom (L. Blaga) utcai galériáját. A falakon most Takács Mihály olajfestményei láthatóak, de elképzeléseik szerint más művészeknek, egyéni vagy közös tárlatoknak is helyet fognak biztosítani. Ez lesz Arad művészi életében az első magángaléria. (Irházi): Megnyílt a Takács Galéria. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 29./2005. január 11.Az ötvenéves Takács Mihály tavaly márciusban nyitotta meg Aradon a Takács Galériát a Lucian Blaga (Templom) utcában. Elmondta, a galéria azzal a céllal jött létre, hogy olyan fiatal képzőművészeket támogasson, akik tehetségesek, de nincs lehetőségük egyetemet elvégezni. Takács Mihály festményeit általában aradiak vásárolják. /Nagyálmos Ildikó: Műterem-látogatás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 11./2005. november 3.A marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközség lelkészei, Bende Sándor főgondnok és Takács Mihály gondnok ünnepi istentiszteletre hívták össze a gyülekezetet. Megköszönték mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház újabb ingatlannal gazdagodjon. A templom szomszédságában lévő házat és 4 ár területet 1000-1200 család adakozásából sikerült megvásárolni. A zenekedvelő gyerekek is részt vállaltak, hiszen Bustya Judit kántor vezetésével karácsonyi CD-t, hanglemezt adtak ki, amelynek teljes bevételét a házvásárlásra ajánlották fel. Varga László nyugalmazott lelkipásztor, akinek nevéhez a gyülekezet születése, a templomépítés, papilakvásárlás fűződik, előadást tartott az egyházközség 17 éves történetéről. A gyülekezet lélekszáma most már 5000 alá csökkent, a gyülekezet mégis „naggyá nőtte ki” magát – mondta Varga László. /Mezey Sarolta: Gyarapodás a Cserealján. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./2005. december 21.Aradon a tavaly áprilisban megnyílt Takács Galéria első egyéni kiállítása – stílszerűen – Takács Mihály téli tematikájú festményeinek ad otthont. Aradi, segesvári, szebeni és brassói városrészletek, utcaképek, épületek, tájak láthatók a képeken. /(Kiss): Takács Mihály téli színei. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./2006. május 26.Aradon az egyetlen értékes köztéri alkotás a Szabadság-szobor. A románságnak egyelőre nem sikerült egyetlen, igazi művészi alkotással sem előrukkolnia, elsősorban azért, mert egyetlen nagy, történelmi személyiségük sem kötődik ide. A Szabadság-szobor felállításának kálváriája ismeretes. Hátra van még a Szentháromság-szobor megfelelő elhelyezése, visszakerül majd a színház elé. Magát a szobrot a katolikus templomban óvják, a köveket is behozták már Szentpálról – meglétük Sándor Tivadar plébánosnak köszönhető. A kövek hiányosak, ezeket pótolni, az alkotást pedig restaurálni kell. Nepomuki Szent Jánosnak Takács Mihály által újrafaragott, gyönyörű szobra a Püspökség (Episcopiei) utcában a közelmúltban méltó díszkivilágítást kapott. A románság „kétezer éves erdélyi múltját” bizonyítandó: Déva két teljes alakú Decebal-szoborral büszkélkedhet, egyik lovon, másik a Bethlen-kúria szomszédságában állva hirdeti a dákok hősiességét. Mindkettő a XX. század alkotása. Azért, hogy a városban ne legyen egyoldalú a dák uralom, 1999-ben a régi főtéren felállították Traianus szobrát is. A római császár dr. Petru Groza volt román miniszterelnök (1945–1952) helyét vette át, kinek szobrát 1989 decembere után ledöntötték, és azóta is a vármegyeház belső udvarán “tárolják”. A kommunizmus ellen küzdők emlékére állított szobrot május 26-án leplezik le, de erről sem városrendészeti, sem anyagi szempontból nem született döntés a tanácsban. Déván nincs köztéri magyar szobor, Hunyad megyében magyar köztéri szobor egyáltalán nincs, hacsak nem számítjuk annak Oláh Miklós nagy humanista szászvárosi mellszobrát, akinek azonban a románok éppoly hálásak lehetnek, mint az erdélyi magyarság. Ő fordította le számukra először anyanyelvükre a Bibliát. Sok történelmi esemény és neves történelmi személyiség kötődik e megyéhez –Bethlen Gábor, Hunyadi János, Dávid Ferenc –, de nincs szobruk. Még Kun Kocsárd és Kun Géza szobrát is eltávolították az általuk alapított szászvárosi kollégium elől és a település két meghatározó közéleti személyisége a református templom előterébe szorult. Akárcsak a másik két újabb keletű magyar vonatkozású mellszobor, Tordai Sándor András első hitvalló erdélyi református püspöké, illetve a vajdahunyadi Petőfi-szobor. Mindkettő civil kezdeményezésre készült el, alapítványi, egyházi támogatással. Felállítói úgy vélik, jobb is a szobroknak a templomudvaron, hiszen itt legalább nem rongálják őket. Talán ideje lenne vállalni, kiharcolni szobraink köztéri felállítását! – írta Gáspár-Barra Réka, a lap munkatársa. /Gáspár-Barra Réka: Szobrok, műemlékek. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./2007. szeptember 29.Az RMDSZ Temes megyei szervezetének küldöttgyűlése szeptember 27-én szavazott a Szövetségi Képviselők Tanácsa és a most alakuló Kulturális Autonómia Tanács Temes megyei tagjairól. Az SZKT-ban négy hely illeti meg a Temesközt, de ebből kettő foglalt, mert az elnök (Halász Ferenc) és a parlamenti képviselő (Toró T. Tibor) hivatalból tagja. A másik kettőt megválasztották: Takács Mihály/Zsombolya/ és Pastean Erika /Végvár/. A KAT-ban két képviselője lesz Temes megyének: Fazakas Csaba, a Temesvári Református Egyházmegye lugosi esperese és Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány és a Magyar Civilszervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke. /P. L. Zs. : Megszavazták az SZKT- és KAT-jelölteket. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./2007. október 12.Aradon a Jelen Galériában Takács Mihály képzőművész aradi színes városképeit állították ki. A 2008-as falinaptár már a hetedik ebben a témakörben, amely a hónap végéig kikerül a nyomdából. /Takács Mihály városképei a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./2007. október 23.Aradon a Jelen Házban Takács Mihály képzőművész aradi színes városképeit állították ki. /Takács Mihály városképei a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./2007. november 24.Aradon a Jelen Galériában mutatták be Takács Mihály képzőművész aradi színes városképeit, amelyek a művésznek a 2008-as falinaptárába, valamint annak címlapjára kerülnek. Most látott napvilágot a közkedvelt falinaptár. /K. K. : Megjelent Takács Mihály új falinaptára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./2008. május 6.Május 6-án nyílik Békéscsabán Takács Mihály aradi képzőművész kiállítása. A tárlaton 23 új nagyméretű olajfestményét mutatja be, többségük városkép – Aradról, Segesvárról, Velencéről, Mallorcáról, de Békéscsabáról is. /Kiss Károly: Takács Mihály tárlata Békéscsabán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./2008. augusztus 21.Kedvező fogadtatásban részesült Takács Mihály festőművész javaslata, hogy az Aradi Napok idei rendezvénysorozata keretében hozzanak össze egy szabadtéri festőműhelyt is. Augusztus 23-án már mintegy 25 profi és amatőr képzőművész, valamint művészeti líceumos diák lát neki a munkának. Az alkotáshoz szükséges eszközöket a szervezők biztosították. /Kiss Károly: Szabadtéri festőműhely. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./2008. december 17.Megnyílt Takács Mihály festőművész kiállítása Aradon a Klió teremben. A művész Aradot ábrázoló alkotásait láthatók a teremben. A tárlaton a művész albumát is bemutatták. /Jámbor Gyula: „A színek lírikusának” kiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./2009. április 2.Április 1-jén megtelt Aradon a Jelen Ház kávézója, ahol a Jelen Galéria vendégül látta az első alkalommal megrendezett Kölcsey-tárlatot. A Kölcsey Egyesület nemrég megválasztott új vezetősége úgy döntött: a hagyományos rendezvényeken kívül újabbakra is gondol, így kért fel aradi magyar képzőművészeket, hogy együtt állítsanak ki munkáikból. Brittich Erzsébet, Eisele-Szűcs Zoé, Kett Groza János, Laukó Katalin, Móré-Sághi Annamária, Ódry Mária, Simó Margit, Siska-Szabó Hajnalka, Szép Zoltán és Takács Mihály két-két alkotása került a falakra. Mind a szervező Kölcsey Egyesület, mind a házigazda Jelen Galéria ezért arra kéri a most kimaradt művészeket, hogy a következő csoportos kiállításon legyenek jelen. A tárlatot házigazdaként Böszörményi Zoltán köszöntő szavai nyitották meg, majd Jankó András elnök ismertette a Kölcsey Egyesület terveit, amelyek nemcsak további tárlatokat, hanem zenei elképzeléseket is tartalmaznak. /Kiss Károly: Kölcsey-tárlat a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./2009. november 6.Aradon a Jelen Galéria második alkalommal ad otthont Takács Mihály képzőművész aradi színes városképeinek. A tárlaton a művésznek a 2010-es falinaptárába kerülő alkotásai láthatók. /Kiss Károly: Takács Mihály újabb városképei a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./2012. április 19.Helyünk a szórványban – Mégis Erdély-brand kellene?Alku itt akkor lehet, ha az RMDSZ ellenzéke a helyhatósági választásokon a magyar szavazatok körülbelül 40 százalékát felmutatja, ami ugyan nem lehetetlen, de nem is túl valószínű – olvashatták ezeken a hasábokon a Mensura Transilvanica elemzését. De mi a teendő ott, ahol kisebbségben vagy szórványban vagyunk, mert politizálni ott is kell? Erre egyik választ Takács Mihály fogalmazta meg a Nemzeti Szabadelvű Körök országos platformjának múlt havi, bikfalvi ülésén: a politikának az a célja, hogy a kormánynál legyünk. A zsombolyai tanácsos tudja, hogy mit beszél, hiszen elmondása szerint 12 éve úgy vezetik a várost a tulipán színeivel, hogy 14 százalék magyar szavazó van mögöttük. Ám nem mindenütt van Zsombolya. Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökének megfigyelése szerint az előzetes népszámlálási adatok tükrében minél kisebb a magyarok lélekszáma (és részaránya) egy adott megyében, a fogyás mértéke annál nagyobb, például Fehér és Brassó megyékben majdnem 23%-os. Országos szinten 20 év alatt a magyarság vesztesége 386 959 személy volt, így jogos a bikfalvi kerekasztalon elhangzott felvetés, hogy megpróbálkozhatnánk egy Erdély-branddel. Tóth Sándor, a négyfalusi RMDSZ-szervezet alelnöke megerősítette: az előzetes népszámlálási adatok szerint 23% volt az elvándorlás, ami a szervezet életére is kihatott, ezt intenzívebb munkával ellensúlyozzák, hiszen a több mint 6200 magyar erőt képvisel Négyfaluban, és ennek megfelelően kell részt vállalniuk a közösség életének irányításában. – A fogyás nem csak a magyarságot érintette, az összlakosság is csökkent: 40 ezer körül volt 20 éve, ma pedig 32 ezer Négyfalu lakossága, a románok száma is 31 ezerről 26-ra csökkent – mondja Tóth Sándor. (Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a hivatalos adatok szerint Négyfaluban pár száz roma él, becslések szerint csak a Garcsinban 10 ezer – szerk.) – A legutóbbi választásokat sikerült elbaltázni, hiszen valamikor Négyfaluban a 21 tanácsosi helyből hetet sikerült megszerezni, legutóbb a 19-ből csupán hármat, holott ellenzéki magyarok nem is voltak, egyetlen független jelölt volt – vázolja a múltat a tanácsos, aki szerint a nyolc évvel korábbi szakadás következményeit orvosolnia kell a friss csapatuknak, hiszen a három tanácsosi helyet negatív csúcsként kell elkönyvelni. De mi a megoldás Négyfaluban? – Szakmaiság, fiatal, pragmatikus csapat, amelyik gyakorlati megoldásokat kínál az egész Négyfalunak, és a korrupció árnyéka sem vetülhet rájuk – foglalja össze a friss, a választók figyelmébe ajánlott csapat leírását Tóth, aki szerint minimum öt helyet céloztak meg a nyári megmérettetés után. Géczi Gellért 29 éves vállalkozó személyében polgármesterjelöltet is állítanak Négyfaluban, csapatában ott van Balázs Tamás, Tóth Sándor, ifj. Magdó János, Sztáncsuj János, akik mind a magyar, mind a román választóknak tiszta adminisztrációt kínálnak, szakemberek, vállalkozók, közgazdászok és az egyházakhoz közeli személyek együttes munkáját előlegezik. Új emberek, friss lendülettel, erkölcsileg tiszta, tenni akaró magyar emberek – így jellemezte Tóth Sándor azt a gárdát, amely hozzáfoghatna Négyfalu újbóli meghódításához, hiszen a láthatáron ott van még egy feljövő kisebbség, a romák pártja is, amely korábban a PSD-nek, PDL-nek adta szavazatait, most viszont a polgármesterjelöltre remélnek tőlük a magyarok voksokat, akárcsak a románságtól. Willmann Walter Székely Hírmondó. Erdély.ma 2013. május 28.Besztercei Magyar MajálisA besztercei önkormányzat, a George Coşbuc Kulturális Központ, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, a Pro Hereditatem Egyesület és Besztercei Madisz az elmúlt hétvégén rendezte meg a Besztercei magyar majálist. A kétnapos rendezvény első napján a megyeszékhely központjában felállított színpadon rendre a marosludasi Hajdina, a téglási (Kárpátalja) Orhidea, a magyarországi Hajdina, a vajdaszentiványi Takács Mihály, a marosvásárhelyi Öregfenyők, a szamosújvári Kaláka, a széki Szalmakalap, a besztercei Vadrózsa, a tekei Tulipán, az almásmálomi Almavirág, a magyarországi Kaláris és a mezősámsondi néptáncegyüttes, továbbá a kétegyházai (Magyarország) Téglás Zenekar és a somorjai (Felvidék) Csalló Népművészeti Együttes lépett fel. A Besztercei magyar majális a néptánccsoportok felvonulásával kezdődött, majd a Besztercei Helyőrség Fúvószenekara rendre lejátszotta Románia himnuszát, az Európai Unió himnuszát és Nemzeti Imánkat. A rendezvényt a helybéli papok és lelkipásztorok közös imája nyitotta meg, majd beszédet mondott Creţu Ovidiu Teodor besztercei polgármester, továbbá Emil Radu Moldovan, a megyei tanács elnöke, Antal Attila, az RMDSZ besztercei szervezetének elnöke, Décsei Attila, az RMDSZ Beszterce–Naszód megyei szervezetének vezetője, Seszták Oszkár, a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei közgyűlés elnöke, valamint a kolozsvári magyar konzulátus képviselője. A hivatalos megnyitó után a meghívott együttesek előadása szórakoztatta az egybegyűlteket, de a főtéren a kulturális műsorral párhuzamosan kézműves vásárt is szerveztek. A rendezvény második napjának színhelye a besztercei Schullerwald-erdő volt, ahol a jelenlévők megkóstolhatták a gulyásfőző versenyen készült ínyencségeket, majd megtekinthették a helybéli magyar óvodák és iskolák gyermekeinek és a csíkszeredai Zugtánc néptánccsoport fellépését. A rendezvényt, az ugyancsak csíkszeredai Role zenekar koncertje zárta. RITI JÓZSEF ATTILA Szabadság (Kolozsvár) 2014. január 21.Takács Mihály születésnapi kiállításaFestmények, szobrok és album Az egyik legnépszerűbb aradi festőművész és szobrász, Takács Mihály január 23-án tölti be a 60. születésnapját. Ez alkalommal a művész retrospektív kiállítással lepi meg a közönséget. A tárlat tehát január 23-án, csütörtökön 18 órakor nyílik meg az Arad Megyei Múzeum Szépművészeti Részlegének (Gh. Popa de Teiuș utca 2–4. szám, II. emelet) Ovidiu Maitec Termében, ezen a művész – habár a kiállítást „retrospektívnak” nevezte el! – az utóbbi két évben készült 52, városi és falusi környezetben alkotott festményét és 20, tölgyfából faragott szobrát láthatják az érdeklődők. Az ünnepi eseményen – amelyen a szervezők több meglepetést is ígérnek! – a tárlat anyagát Andó András újságíró ajánlja a megjelentek figyelmébe, és ez alkalommal kerül sor a Pictura. Sculptura. Mihai Takács című album bemutatására is, amely viszont már – szintén Andó András szerkesztésében – az egész életpályát átfogja. Kiss Károly Nyugati Jelen (Arad), 2014. március 5.Visszakerült a kereszt a Nepomuki Szent János-szoborraArad – Talán lassan már egy éve is lehet annak, hogy a Nyugati Jelen jelezte: letörték a Nepomuki Szent János-szoborról a jellegzetes keresztet. A tettes, vagy tettesek – természetesen?! – azóta is ismeretlen/ismeretlenek, ám a Polgármesteri Hivatal gondoskodott arról, hogy pótolják a hiányt. Ez nem ment túl gyorsan – hiszen számos bürokratikus formalitást is el kellett intézni, ráadásul közbejött a tél is –, de tegnap délelőtt végül sikerült egy kőből újonnan faragott keresztet az eredeti helyére helyezni. Amint azt Takács Mihály, a szobormásolat készítője elmondta – biztonsági okokból – a kereszthez mintegy 20 centis fém rudat csatoltak, amelyez aztán a szoborba fúrt lyukba helyeztek el, és epokrittal rögzítettek. Reméli, ez megnehezíti majd az esetleges újabb rongáló helyzetét – tette hozzá. Kiss Károly Megjegyzés a cikkhez: A szobor több méter magasan áll! Nyugati Jelen (Arad), 2014. november 25.Húszéves az Arad–Gyula kapcsolatKézfogásból meleg öleléssé” Húszéves? A szemtanú, akinek a sors kegyelme folytán megadatott, hogy kezdettől fogva (szemlélődő) részese legyen a romániai Arad és a magyarországi Gyula kapcsolatának, most kissé zavarban van. Mire is emlékezünk 2014 novemberében? Húsz- vagy huszonkétéves évfordulóra? A pénteken, hazai idő szerint késő délután a gyulai Városháza patinás dísztermében kezdődött ünnepség nem ad egyértelmű választ e kérdésre. Ami kétségtelen: az első lépés 1992 nyarán történt meg, miután egy gyulai középiskolás diák, Susánszki Imre dr. Pocsay Gábor akkori gyulai polgármestert fogadóóráján felkereste az ötlettel, hogy a német–francia megbékélés mintájára hozzanak létre egy magyar–román, ugyancsak a megbékélést, barátságot szolgáló, Kézfogásoknak elnevezett rendezvényt. Pocsay doktor, Gyula köztiszteletben álló főorvos-polgármestere Arad akkori városvezetőjéhez, a tanár Moisescu polgármesterhez fordult, aki gondolkodás nélkül igent mondott a kezdeményezésre. 1992 júniusának vége felé így indult el a Kézfogások, távolról sem olyan egyszerűen, mint ahogyan ma tűnhet. Minthogy a történelemben néha húsz-egynéhány esztendő, minden ellenkező híresztelés dacára, néha nagyon nagy időnek számít. Akkoriban csupán két és fél év telt el 1989 december vége óta (amikor Magyarország egyértelmű lelkesedéssel támogatta a romániai forradalmat), s jó két esztendő 1990 véres marosvásárhelyi márciusa után (ezt követően hirtelen újra elhidegült a két ország kapcsolata) – ezekről, egyébként, a mostani jubileumi ünnepségen szó sem esett. Az azóta NATO-, illetve Európai Uniós tagállamokká vált országok között hol melegebb, hol hűvösebb kapcsolat, a Gyula–Arad széle azonban – ami annak idején, mintegy úttöröként, a két országra is kihatott – töretlenül megmaradtak, s ma, húsz évvel a hivatalossá tétel és az ennek nyomán létrejött testvérvárosi kapcsolat a felek megelégedésére működik, és furcsának tűnhet, hogy annak idején a román (sőt: a magyar) külügyminisztérium is mennyit „kekeckedett”, amíg áldását adta egy ilyen, az Európai Bizottság által már annak idején is támogatott, az ünnepségen egy alelnökének részvételével megerősített kezdeményezésre. A gyulai önkormányzat péntek délutáni ünnepi, alkalomnak szentelt ülésén dr. Görgényi Ernő (nemrég újraválasztott) polgármester üdvözölte a megjelenteket, köztük az Aradot képviselő Bognár Levente alpolgármestert, az Arad Városi Tanács és a Gyulai Önkormányzat egykori és mai tanácsosait, Florin Vasilonit, Románia magyarországi, gyulai román főkonzulját. Az ünnepi beszédekben (dr. Görgényi, dr. Pocsay, Cristian Moisescu – a felcímet az ő beszédéből kölcsönöztük –, Bognár Levente, Florin Vasiloni) egyértelműen a Gyula–Arad kapcsolat pozitív hatásai (eredményes közös, már európai uniós pályázatok a környezetvédelem, egészségügy, kerékpárút-fejlesztés terén stb.) domborodtak ki. Az ünnepi ülés keretében a két város fő képviselője egy-egy szimbolikus ajándékot nyújtott át partnerének (a gyulai várat, illetve az aradi városházát ábrázoló képzőművészeti alkotást), majd aláírták a két város közötti partnerkapcsolat meghosszabbítására vonatkozó szándéknyilatkozatot. A Gyula–Arad találkozó következő állomása a Vigadó volt, ahol Takács Mihály aradi képzőművész harminc alkotásából álló kiállítását nyitották meg – Durkó Károly önkormányzati képviselő és Varga Zoltán gyulai tévériporter közreműködésével –, majd az aradi Filharmónia adott, a nagyszámú gyulai közönség által nagy elismeréssel fogadott hangversenyt Erkel Ferenc, George Enescu és Liszt Ferenc műveiből Dorin Frandeş karmester vezényletével. A gyulai ünnepség késő este a Kohán-képtárban adott állófogadással ért véget, az aradi „visszavágóra” december 12-én kerül sor. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2014. december 20.Takács Mihály karácsonyi ajándékaA tizenötödik aradi falinaptár Takács Mihály aradi festőművész 1997-ben jelentkezett először sajátos falinaptárával, amely szeretett Aradja különböző, jellegzetes városrészét ajánlotta festményei révén mindannyiunk figyelmébe. Az elemi siker éveken keresztül magától értetődően hozta magával a további falinaptárakat, ám a piacgazdaság hazai sajátosságai – nyilván anyagi szempontból – többször is megtorpanásra késztették a művészt. Ám így is már a tizenötödik falinaptár bemutatójára kerülhetett sor tegnap kora délután a Templom (Lucian Blaga) utcai Takács Gallériában, amelynek tizenkét lapja villamosokat ábrázol Arad különböző városnegyedében. Az már egyáltalán nem véletlen, hogy a művész túlnyomórészt piros színű járműveket helyez előtérbe, hiszen ez a kedvenc színe, ami már korábbi alkotásaiból is kiderült. A bemutató, illetve magának a mostani falinaptárnak az ötlete – főként az anyagi feltételeket figyelembe véve – több aradi cégtől, valamint Andó Andrástól, az Arad Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület ügyvezető elnökétől származik. A cégek – a témához szorosan kapcsolódó Közszállítási Társasággal kezdve – karácsonyi ajándékként szánták alkalmazottaiknak a falinaptárt, Andó András viszont a vezetése alatt álló Egyesület elsőrendű célkitűzésének megfelelően arra hívta fel a figyelmet a belsőséges hangulatú bemutatón, hogy Takács Mihály Aradhoz szorosan kapcsolódó művészete részünkről sokkal nagyobb odafigyelést érdemelne: a mostani falinaptár, akárcsak a korábbiak alkotásai is nemcsak művészi, hanem dokumentációs és szentimentális értéket is hordoznak, ezért igazi karácsonyi ajándékot is jelenthetnek azoknak, akik az ünnepváró napokban felkeresik a Takács Galériát. Kiss Károly Nyugati Jelen (Arad) 2014. december 21.Megszervezték az amatőr néptáncegyüttesek év végi találkozójátZsúfolásig telt szombaton a Maros Művészegyüttes terme, amely nyolcadik alkalommal adott otthont a Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozónak. Az 1991-ben indult Gyöngykoszorú-mozgalom túl van a századik találkozón, egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Most tizenhét amatőr néptánccsoport lépett fel. A találkozó Kilyén Ilka színművésznőnek, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének elnöke szavalatával kezdődött, majd Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója szólt a közönséghez. „A néptánc, a népviselet, a népdal, a népzene, a hagyományaink olyan kincsei, amelyeket örököltünk, meg kell őriznünk, és tovább kell örökítenünk. Ha táncolunk, népdalainkat énekeljük, népviseletbe öltözünk, megtartjuk szokásainkat, akkor erősek vagyunk, ezt nem tudja elvenni tőlünk senki”. Az igazgató megköszönte a szülőknek, hogy felismerték a táncban rejlő értékeket, és gyerekeiket taníttatják, egyszersmind az oktatók és csoportvezetők munkáját is méltatta. A találkozó keretében megemlékeztek a Gyöngykoszorú-mozgalom megálmodóiról, a Szabó házaspárról, majd Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke szólalt fel. „Ezek a kincsek olyan értékhordozók, amelyek megtanítanak minket igaz, becsületes, tiszta szívű, jó magyar embernek lenni” – fogalmazott Brassai. Kecskés Csaba unitárius lelkész áldása után a Napsugár néptáncegyüttes tánca kezdte a délutánig tartó ünnepséget. Barabási Attila Csaba érdeklődésünkre elmondta: a Szabó házaspár ötlete volt az is, hogy az év végi találkozókat Marosvásárhelyen szervezzék. „Amikor a betegeskedő Gyuri bácsi már nem volt az EMKE elnöke, a többi településen továbbra is zajlottak a néptánctalálkozók, viszont az évzáró vásárhelyi találkozók megszervezése elmaradt. Amikor 2007-ben vezetőként az együtteshez kerültem, úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy visszahozzuk a városba a Gyöngykoszorú-mozgalmat. A közönség túlnőtte a terem befogadóképességét, és a találkozót vissza kellene vinni arra a helyszínre, ahova Szabó Gyuri bácsi és Éva néni elképzelte, a Kultúrpalotába” – mondta az igazgató. A szombati találkozón fellépett a marosvásárhelyi Napsugár és a Csillagfény, a segesvári Kikerics néptáncegyüttes, a vajdaszentiványi Takács Mihály hagyományőrző néptánccsoport, a magyarói Csurgó, a marosludasi Hajdina, a nyárádszeredai Bekecs, a szabédi Fürgelábak, az erdőcsinádi Árvácska néptáncegyüttes, a mezőbándi Csipkebogyó Táncegyüttes, az erdőszentgyörgyi Százfonat néptáncegyüttes, a gernyeszegi Szőlőfürt néptánccsoport, a dicsőszentmártoni Kökényes néptáncegyüttes, a disznajói, kibédi, holtmarosi néptánccsoport és a sóváradi Szuszékdöngetők. Felléptek a II. Széllyes Sándor Népdalvetélkedő nyertesei is: Gálfalvi Evelyn Rebeka, Berekméri Réka Beáta, Aszalos Erika, Páll Imola Gabriella. A Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Közművelődési Egyesület Maros Megyei Szervezete és a Folk Dancing and Musik Egyesület által szervezett találkozó táncházzal ért véget. Vass Gyopár Székelyhon.ro 2015. április 20.Takács Mihály (1954–2015)Arad festője Szombaton kora reggel – hosszú betegség után – 61 éves korában elhunyt Takács Mihály festőművész. Eltávozott közülünk Arad Misije. A közvetlen, becézett elnevezést nem akárki érdemli ki egy településen, főként egy nagyvárosban. Ő kiérdemelte! 1954. január 23-án született az Arad megyei Selénden. Különböző iskolai tanulmányai elvégzése után, számos próbálkozás után kötött ki a festészet mellett, azon belül is a városképek vonzották a leginkább. És bár az ország és a világ számos táján megfordult, szíve csücskét Arad foglalta el, munkássága legjavát az itteni városképek ihletett, meleg hangulatú vászonra ültetése jelentette. Mindez az évek során 15 falinaptárban is konkretizálódott, amelyek igazi úttörést jelentettek az aradi művészeti életben. Ez azonban nem lett volna elég! Takács Mihály tevékeny részt vállalt a helyi közéletben is. A nevét viselő alapítványt hozott létre, amely támogatta a fiatal tehetségeket. Több alkalommal is megszerezte a helyi önkormányzat anyagi támogatását szabadtéri alkotóműhelyek megszervezésére, ahol a művészek közvetlen kapcsolatba kerülhettek a nagyközönséggel. Színművész kollégáihoz hasonlóan, foglalkozásokat tartott a börtönben elítéltekkel, meg lévén győződve arról, hogy a művészet léleknemesítő hatással bír. Elfogadottsága azonban nem volt egyértelmű az ún. hivatalos szakma részéről! Bármilyen sikeres és népszerű volt alkotásai révén, mivel nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel, sokáig „csak” amatőrként ismerték el. Talán volt ebben némi irigység is – hiszen még egy kis zugot is sikerült „kijárnia” a Templom utcában, ahol a Takács Galériában általában rengeteg virág és festmény között várta mosolyogva a betérőket felesége, társművésze, Flory, sőt a Nepomuki Szent János-szobor restaurálását és másolatának az elkészítését is rá bízták! Aztán megszületett a felsőfokú végzettség és a képzőművészeti szövetségi tagság, és a hivatalos elfogadottság is. Szinte megszámlálhatatlan hazai és külföldi közös és egyéni kiállítás után! Abban a szerencsében részesülhettem, hogy – hivatásomnak köszönhetően! – közeli kapcsolatba kerülhettem Misivel. Többször is készíthettem vele nagyobb méretű, bensőséges hangulatú beszélgetést, ennek megfelelően értékelte is a Nyugati Jelen pozitív hozzáállását a művészetek támogatásában. Többször is kiállított a Jelen Galériában, sőt ezt a helyszínt választotta legfrissebb falinaptárának bemutatására. A Bohus-palota manzárdjában lévő lakása melletti műtermében legutóbb tavaly januárban voltam nála, utolsó, 15. falinaptárát tavaly decemberben mutatta be a Takács Galériában. A költségek előteremtésének felpanaszolásán kívül csupán terveiről beszélt, egyszerűen nem kívánt tudomást venni az őt évek óta kínzó, pusztító betegségről. Földi maradványait hétfőn 16 órakor helyezik végső nyugalomra a Felsőtemetőben. Alkotásai azonban itt maradnak velünk, és abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a felhők feletti műtermekben – korábban eltávozott aradi művészek társaságában – képes lesz nyugton maradni!... Kiss Károly Takács Mihály (Selénd, 1954. jan. 23. – Arad, 2015. ápr. 19) Nyugati Jelen (Arad) 2015. július 31.Hivatalosan is mártírtelepülés lesz MezőbikácsAugusztus 2-án, vasárnap Mezőbikácson ünnepi megemlékezés keretében hivatalosan kis kimondattatik, hogy a települést mártírrá nyilvánítják az 1949. augusztus 2-ai vérengzés miatt. Ekkor a kommunista uralom és a rettenetesen elnyomó rendszer ellen fellázadó falubeliek közül a karhatalmi szervek négy embert, köztük a plébánost kivégezték, és további tizenöt családot deportáltak. A román képviselőház plénuma május 27-én egy ellenszavazattal elfogadta azt az RMDSZ-kezdeményezést, amely Mezőbikácsot a kommunista ellenállás mártírtelepülésévé nyilvánítja. „A jogszabály egyfajta morális jóvátételt nyújt az állam részéről azoknak, akik életüket áldozták, vagy anyagi javaikat vesztették el a kommunizmus elleni küzdelemben” – mondta a törvény kihirdetésekor Szabó Ödön parlamenti képviselő, a jogszabály kezdeményezője. A Szövetség Bihar megyei politikusa felelevenítette, az Arad megyei Seprősőn 1949. július 31-én a kommunista rendszer ellen lázadtak fel az ott élők, két nappal később, augusztus 2-án pedig a Bihar megyei Mezőbikácson történt meg ugyanez, ahol az akkori kommunista diktatúra nevében működő hatóságok által alkalmazott rendfenntartás négy emberéletet követelt, illetve tizenöt családot telepítettek ki. Kivégezték Iványi György plébánost, továbbá Bejan Petrut, Bucskó István és Turcuţ Petrut. A szomorú 1949-es eseményekről idén is megemlékeznek a településen. Augusztus 2-án, vasárnap ünnepélyes megemlékezés keretében hirdetik ki Mezőbikács mártírtelepüléssé nyilvánítását. A megemlékezés programja a következő: 10.00 óra – szentmise a római katolikus templomban; 11.00 – a Hivatalos Közlönyben megjelent törvény díszkötésének átadása, majd ünnepi beszédek; 11.20 – főhajtás és koszorúzás az emlékműnél; 11.45 – a törvény átadása az ortodox egyház képviselőjének; 12.00 – a mártírtelepülést jelző tábla leleplezése és megáldása a település bejáratánál; 12.30 – szeretetvendégség. Szabó Ödön korábban kifejtette, hogy az államnak kötelessége legalább morálisan enyhíteni a kommunista diktatúra által okozott sérelmeken: „Az RMDSZ célja az volt, hogy a jogszabály rendelkezzen arról, hogy a Bihar megyei Mezőbikácson is áldozatokat követelt a diktatórikus rendszer. Az elfogadott törvény értelmében, idén már hivatalos keretek között is megemlékezhetnek a helybéliek az 1949-es eseményekről, illetve a törvényt az állam egyfajta bocsánatkérésének is fel lehet fogni. Kezdeményezésünket számos román párt képviselője is támogatta”. Mezőbikács azonban nem pusztán az 1949-es mészárlás miatt mártírtelepülés, hanem egy öt évvel korábbi gyilkosságsorozat miatt is. 1944. szeptember 27-én egy még több áldozattal járó tragikus esemény történt: egy román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Bár a halállistájukon 80 személy szerepelt, végül „csak” 7 személyt állítottak elő és végeztek ki. A sortűz áldozatai: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (cigányzenész), Takács Mihály (bíró) és Varga György – emlékeztetett az esetre a mártírtelepüléssé nyilvánításkor Szilágyi Aladár közíró, az Erdélyi Riport munkatársa. 2004-ben Kupán Árpád nagyváradi helytörténész emlékezett meg a mezőbikácsi eseményekről a Reggeli Újságban. A neves váradi szerző írását teljes egészében alább olvashatják. Azért látjuk indokoltnak az újraközlést, hogy felelevenítsük azokat az eseményeket is, amelyekről mind a mai napig nehéz beszélni, ezt ugyanis sokkal nehezebb elfogadnia a többségi nemzetnek. Borsi Balázs A mezőbikácsi sortűz – amiről még ma is hallgatunk Szeptember 27. a mezőbikácsi tragédiának az évfordulója. 1944. szeptember 27-én, a második világháború végéhez közeledve hét, szintén ártatlan civil személyeket végeztek ki ebben a kis bihari faluban. Rájuk még azt sem lehetett ráfogni, hogy szembeszálltak volna a hatalommal. Nekik egyetlen vétkük az volt – akárcsak a gyantaiaknak, magyarremeteieknek, hogy csupán a Bihar megyei áldozatokat említsük meg –, hogy más nyelven beszéltek, mint a négy év múltán visszatérő új honfoglalók. A bikácsi történetet még a gyantainál és remeteinél is nagyobb elhallgatás, titkolózás övezte és övezi még ma is, ami megnehezíti, hogy a meglévő bizalmatlanságok, félelmek, sőt ellenségeskedések megszűnjenek. Pedig szükség van az emlékezésre, a kényesnek számító kérdések felvetésére, az igazság kimondására. Nem azért, hogy a behegedt sebeket tépjük fel, hanem hogy megszabaduljunk végre az igazságtalanul reánk sütött bélyegtől. „Kibeszéljük szorongásainkat, elűzve ezzel éjszakáinkból, álmainkból, de lelkünkből is a rémet. Ha tovatűnnek a rémek, s nem lesznek titkolt és kimondatlan gondolataink egymás előtt, talán felnövekszik a nyelvi, tapasztalati, pszichológiai korlátokkal szétzilált bizakodás és bizalom is. Egymás iránt. És akkor hátsó gondolatok nélkül és a kölcsönös becsülés érzésével gyűlhetünk össze a mindenkori közös örömre.” Ezeket a nemes gondolatokat Köteles Pál Gyantán született író fogalmazta meg a Hotel Kárpátia című regényének utószavában. Ez a nem eléggé ismert mű 1989-ben jelent meg Magyarországon, és az 1944 szeptemberében Gyantán kivégzett 47 áldozat emlékét idézte föl, a szépirodalom eszközeivel, az események tényszerű, objektív bemutatásával. Mivel a bikácsi sortűz összekapcsolható – legalábbis kronológiailag – a gyantai mészárlással, röviden felidézzük ezt a történetet is. A második világháború utolsó napjainak egyik legtragikusabb eseménye a Szalonta–Arad vonalon zajlott. 1944. szeptember 13-án a magyar honvéd csapatok betörtek Dél-Erdélybe, elfoglalták Aradot, előnyomultak a Fekete-Körös völgyébe is, megszállták Gyantát, majd a Vaskoh környéki Biharlonkához érve szembetalálták magukat a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével, és kénytelenek voltak visszavonulni. Feladták Gyantát, majd Aradot is. Ezek a hadműveletek mindkét fél részéről jelentős emberáldozattal jártak. A honvédsereg után nyomuló harmadik hegyivadász román hadosztály katonáinak egyes osztagai nagyszámú környékbeli önkéntes kíséretében bevonultak Gyantára, s a békés lakosságon töltötték ki bosszújukat. Legyilkoltak 47 személyt, gyermekeket, fiatalokat, öregeket, nőket, férfiakat vegyesen. Ezenkívül sok személyt megvertek, asszonyokat, lányokat megbecstelenítettek, gyújtogattak, romboltak, pusztítottak, raboltak. Hasonló eseményekre került sor a Belényes menti magyar falvakban, Magyarremetén 36 személyt gyilkoltak meg, az onnan elmenekült 6 férfit a kivégzés színhelye felé vezető úton ölték meg. Kishalmágyon és Szentmihályon 6–6 személyt, de itt csak férfiakat, fiatal fiúkat végeztek ki. Mezőbikács sem kerülhette el a tragédiát, mivel a közelében húzódott az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó, 1940-ben a bécsi döntéssel megszabott határ. Bikács Magyarországhoz került. Már a szeptember 13-i magyar előnyomuláskor is voltak a falu határában harcok. A mezőbikácsi római katolikus parókai halotti anyakönyvében három magyar katona, egy honvéd és két szakaszvezető neve szerepel, azzal a bejegyzéssel, hogy a románok elleni harcban estek el, s ott temették el őket. Egyébként akkor még a harc valamennyi áldozatát az ortodox és a katolikus pap közös szertartással parentálta el, s a román áldozatok a görögkeleti temetőben nyertek végső nyugodalmat. 1944. szeptember 27-én egy előre nyomuló román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Itt, lévén a lakosság vegyes összetételű, tömegmészárlásra és nagyobb atrocitásokra nem került sor. Állítólag az önkéntesek között volt egy, korábban a faluból elmenekült személy, aki egy 80 nevet tartalmazó listát hozott magával azokról, akiket meg kell büntetni a magyar impérium alatti magatartásukért. Végül „csak” 7 személyt állítottak elő, köztük a falu bíróját és egy cigány zenészt (aki úgymond irredenta nótákat játszott). Az előállítottaknak nem volt semmi felróható bűnük, nem is folytattak ellenük semmiféle eljárást, ki sem hallgatták őket, csupán magyarságukért lettek az elvakult nemzeti gyűlölet áldozatai. Így az ő értelmetlen pusztulásuk még fájdalmasabb, még tragikusabb a háborúban elesettekénél. A hátramaradt családtagok fájdalmát és bánatát az is fokozta, hogy nemcsak nem kaptak soha kárpótlást, beismerést, elégtételt, de még beszélni sem beszélhettek tragédiájukról. Ha most felidézzük emléküket, abban reménykedhetünk, hogy ezt a fájdalmat „békévé oldja az emlékezés”. A sortűz áldozatai a következők voltak: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (a zenész), Takács Mihály (a bíró) és Varga György. A háború után Ambrus Péter, a Magyar Népi Szövetség nagyváradi és Bihar megyei tagozatának elnöke kezdeményezte a faji gyűlölködésből végrehajtott vérengzések vétkeseinek perbe fogását. Magánnyomozást folytatott, kihallgatási jegyzőkönyveket vett fel, névvel ellátott és névtelen vallomások tömegét gyűjtötte össze. Előbb a bukaresti kormánytól, majd a legfőbb ügyésztől is kérte a bírósági eljárás megindítását – mindhiába. Végül a Nagy Nemzetgyűléshez, az akkori román parlamenthez fordult panasszal, minden eredmény nélkül. Ambrus Péter nem sokkal halála előtt bízta a közel ezer oldalnyi gyűjteményét falubeliére, az író Köteles Pálra. Ebből az anyagból írta ő meg a Hotel Kárpátiát, még 1980-ban, de Magyarországon is csak 1989-ben láthatott napvilágot a regény. Ma már nálunk sem számít tabunak ez a kérdés. Az események 50-ik évfordulóján, 1994-ben a bukaresti televízió magyar adása bemutatta Boros Zoltán Gyanta című dokumentumfilmjét, melyben a túlélőkkel készített interjúk alapján idézte fel a tragédiát. (A filmet a Duna Televízió Fekete vasárnap címmel vetítette a gyantai népirtás 60. évfordulóján, pénteken.) 1995-ben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Politikai Főosztálya egy fontos dokumentum-kötetet adott ki, Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról címmel. (Ebben sincs szó a bikácsi sortűzről!) A könyv előszavában a felelős kiadó Bodó Barna így fogalmazott: „(…) Mondassék ki, hogy az erdélyi magyar nem vérengző, nem idegengyűlölő és nem fasiszta. Nem barbár. (…) Mondassék ki végre a történelmi igazság olyan ügyekben, amelyekben évtizedeken át csak a hatalmi nacionalizmust alátámasztó félrevezetések kaphattak nyilvánosságot. (…) Mondassék ki a mi igazunk is”. E bátor gondolatok megfogalmazása óta újabb kilenc-tíz esztendő telt el (írta e sorokat 2004-ben a szerző – szerk. megj.). Elmondhatjuk, hogy azóta némi haladás ezen a téren is tapasztalható. Szeptember 25-e óta emlékmű áll Gyantán. Ma már legalább nem vitatja a többség jogunkat az emlékezésre, az áldozatok iránti kegyelet lerovására. Az az idő viszont – melynek eljövetelére Köteles Pál idézett szövegében vágyakozott – még most sem jött el. Továbbra is vannak tiltott és ki nem mondott gondolataink egymás előtt, nem tűnt el a gyanakvás, a bizalmatlanság, sőt az igazság kimondásának félelme sem. Mezőbikácson még ma is tabu az 1944. szeptember 27-i sortűz, s azok, akik tehetnének valamit az igazság kimondásáért, az áldozatok emlékének megbecsüléséért, felidézéséért, gyávaságból vagy megalkuvásból ezt még ma sem vállalják. Kupán Árpád (Reggeli Újság, 2004. szeptember 29.) Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. december 2.KonferenciaNovember 28-án, szombaton egy könyvbemutatókkal fűszerezett konferenciát rendezett az aradi A Román Nép Kultúrájáért Egyesület. A Ferdinánd terem zsúfolásig megtelt, igaz, a résztvevők nagy része előadóként is szerepelt, hisz a 6 könyvbemutató után 3 teremre oszlottak szét a jelenlévők, ahol összesen 55 előadás hangzott el. A bemutatott könyvekből kettőre térek ki kicsit részletesebben, mert úgy gondolom, érdemes legalább tudni róluk. Az első ,,Arad, gazdaság és társadalom 1945–1989” , egy történelmi sorozat első kötete, amely fordított sorban tárgyalja a város és a megye történetét, a közelmúlttól haladva régebbi korok felé. A most bemutatott több mint 700 oldalas kötet a második világháború utáni évekkel foglalkozik, egész 1989-ig. A szerkesztő A. Nițu szerint azért ilyen a sorrend, mert most még élnek olyan emberek, akik abban a korban is éltek, de már 25 év távlatából elég objektíven tudnak visszanézni azokra az évekre, és nemcsak dokumentumokat használhatnak fel, hanem saját megélt tapasztalataikat is. A gazdagon illusztrált, táblázatokkal, fényképekkel teli könyv így, pár percnyi átfutás után is alapos, tudományosan megírt munka benyomását kelti. A könyv egyik szerkesztője azt is megemlítette, hogy a következő kötetbe várják az aradi magyar szerzők írásait is, hisz ők könnyebben hozzáférnek a régebbi idők magyarul megírt forrásaihoz, s a második kötetbe már 3 magyar szerző is szerepel. Véget kellene már vetni a párhuzamos történetírásnak, hisz mára már eljutottunk oda, hogy mindenki nyugodtan megírhatja saját véleményét, sőt egy-egy kényesebb témát meg lehetne beszélni egy kerekasztal körül, a kölcsönös tisztelet alapján. ,, A történelmi igazság nagy áldozatot követel”, idézte az egyik recenzens. A másik kötet, amiről szólok, az Aradi évkönyv első évfolyamának első kötete, amelyben 6 különböző témában jelentek meg írások: történelem, iskola-templom, társadalom-kultúra, megemlékezések, értékelések-könyvbemutatók és mellékletek fejezetekben. Ugyancsak több mint 700 oldalon 60 szerző tanulmánya jelent meg. Ide is beférne több magyar vonatkozású írás; a szerkesztő kért is ilyeneket. A Ferdinánd terem nemcsak emberekkel volt tele, hanem egy kiállítást is összehoztak a terem két oldalán. Az egyiken aradi városrészleteket ábrázoló festmények voltak, a másikon pedig különböző okok miatt veszélyeztetett épületek, emlékművek fényképei. A festmények fele Jurik Pál és Takács Mihály munkája volt, de hiába néztem a fényképeket, aradi képeket nem találtam, csak Arad megyei kastélyok, emlékművek fényképeit. Azt is hozzátenném, hogy a rendezők minket is megkértek, járuljuk hozzá ehhez a kiállításhoz, legalább ötletekkel, de sajnos, nem lett belőle semmi (igaz nagyon későn szóltak). Az a javaslat is elhangzott, hogy kigondolhatnánk egy közös köztéri szobor tervét, pl. egy kispadon két aradi, egy magyar és egy román személyiség ülne. Azt gondolom, meg lehetne próbálni egy-egy közös eseményt megszervezni, konkrétan tesztelni a hozzáállást. Már csak azért is, mert jobban megismernénk egymást, s mert úgy látom, sokkal jobban tudnak pályázni, mint mi, s néhány közös munka után tanulhatnánk is tőlük. Jankó András, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 23.Székely majális kilencedszerSzórakozás és emlékeztetés Kilencedik alkalommal rendezte meg szombaton Makfalván a helyi önkormányzat, a református egyházközség és a Székely Tanács a Székely majálist. A kedvező időjárás sokakat kicsábított a szabadtéri helyszínre, ahol egész napos szórakozást biztosítottak a szervezők. A reggeli órákban Makfalva központjában tartottak toborzót a zoltán-étfalvi fúvósok, majd délelőtt 10 órakor méltó pillanattal kezdődött a rendezvény, megkoszorúzták a község elhunyt polgármestereinek emlékére állított emlékoszlopot. Ezután a tömeg lovasok, a fúvósok és hatalmas székely zászlót vivő fiatalok vezetésével a falun végigvonulva ért a majális helyszínére, a Ziegler-kertbe. Makfalva polgármestere, Vass Imre lapunknak elmondta: a rendezvény célja a hagyományok ápolása, tiszteletben tartása, de ugyanakkor ilyen ünnepi hangulat közepette is megerősíteni az emberekben a jelmondatokat, miszerint Marosszék Székelyföld része, és Székelyföld egy és oszthatatlan. A rendezvény a községvezető szerint évről évre bővül, és mindaddig megszervezik, amíg elérik céljukat, Székelyföld területi autonómiáját. Autonómia a kettétört Európában Gábor Áron Árpád helyi református lelkész megnyitóbeszédében mindannyiunk sérelmének nevezte, hogy egymástól elválasztó országhatárt kell átlépni, ha magyarországi barátainkkal akarunk találkozni. Ehhez jön erdélyi kisebbségi sorsunknak mindennapi küzdelme, próbája, aggodalma is holnapunkat, megmaradásunkat illetően. Ebben a helyzetben üzeni Isten az ünneplőknek és küzdőknek, hogy a reformáció 500. évében is a magyar és székely embernek az Ő igéjére kell tekintenie. A mi harcaink sokszor emberfelettinek tűnnek, és ebben is csak Istenhez fordulhatunk segítségért – figyelmeztetett a lelkész. Az ünneplőket köszöntötte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. A kettétört Európa keleti fele meg akarja őrizni identitását, keresztény gyökereit, és el kell viselnie a hajdani nyugati gyarmatbirodalmak támadásait. Magyarországot ma azért támadják, mert Kelet-Európa hangja lett, szerepe felértékelődött, és a keleti országok természetes szövetségesek. Romániának sincs más útja a megmaradásra, és ezen a Románián belül kell megőriznie Székelyföldnek is a regionális identitását, székely öntudatát – emlékeztetett a politikus. Izsák rácáfolt azokra a hangokra, amelyek azt mondják, hogy a székely autonómiatörekvés kifulladt, kiemelve, hogy ez csak erősödik, bár vezetői ki vannak téve büntetéseknek, a hatóságok üldöztetésének, „de a székely autonómia zászlaját felelmeljük és előre visszük”. Az SZNT nem tér le a 2003-ban választott útról, zászlaja mutatja az irányt, és Székelyföld autonómiastatútuma „világosan leírja, hogy mit akarunk” – emelte ki Izsák, aki szerint a jövőben az autonómia központjait át fogják helyezni a székely székekbe, és ebben az értelemben megerősödik Makfalvának Marosszékben betöltött ebbéli szerepe. Vass Imre polgármester büszke arra, hogy a makfalvi székely majális mintájára már Budapesten is székely majálisokat szerveznek, de meggyőződésének adott hangot, hogy a makfalvi rendezvény nemcsak a szórakozásról szól, emlékeinkben nemcsak a kikapcsolódás marad meg, hanem az itt elfogadott két kiáltvány is, és megerősít minket abban, hogy az eddig tettek nem voltak hiábavalók. „Mondjuk ki ismét, hogy Marosszék Székelyföld része, Székelyföld egy és oszthatatlan, és valóra fogjuk váltani Székelyföld területi autonómiáját” – hangsúlyozta Vass. Programok és finom falatok A továbbiakban a szórakoztatás vette át a színpadot, ahol fúvós- és népi zenekarok, magyarországi vendégek mutatták be műsorukat, a vajdaszentiványi Takács Mihály néptánccsoport négyféle táncot hozott, fellépett a marossszentgyörgyi Vadrózsák is, délután pedig elismert nótaénekesek. Este a könnyűzene kapott főszerepet, a napot a Titán együttes fellépése koronázta meg. A nap folyamán kézművestermékeket lehetett vásárolni a téren, tizenhét bográcsban főztek gulyást, de rostonsültet is lehetett kóstolni, a gyerekeket ugrálóvár, az érdeklődőket íjászat várta, de motoros bemutatóval is gazdagodott a program, s nagy érdeklődés közepette bemutatót tartott a községbeli gyerekeket is foglalkoztató szovátai Tigrisek taekwondo sportegyesület. GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-28
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
